Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy konzervatív vagyok az igazsággal, két rossz közül a kisebb, de kíváncsi vagyok, van-e egy jobb módszer, ami hiányzik?

Nézzük át amit kijelentett:

• Ön már elméleti döntést hozott a távozásról
• Önálló vállalkozóvá válást tervez
• De nincs menedéke még nem döntöttem, mikor tedd ezt a lépést
• Lehet, hogy hamarosan elmész (de aztán újra, lehet, hogy nem)
• Jelenlegi cégednél nincs hosszú távú jövő
• Az ügyvezető igazgató a vállalaton belüli karrierjét akarja megvitatni.

Mivel még nincs egy konkrét dátum a fejedben, az egyetlen igazi választásod az, ha megbeszélést tartasz ügyvezető igazgatójával, és tartsa magánál jövőbeli terveit, amíg a dátumok és a tervek teljesen egyértelműek nem lesznek.

Lehetséges, hogy a találkozó valami érdekes eredményt hoz, ami késleltetheti (vagy akár megváltoztathatja) önmagát -foglalkoztatási tervek. Talán új pozíció nyílt meg, talán most van egy életképes jövő, amire vágyni akar. Valószínűbb, hogy ez csak egy általános "beszéljünk a dolgokról" időszakos megbeszélés lesz.

Amikor kitalálod a távozásod tényleges dátumát, természetesen értesíted a szokásos értesítést. És ha nagyon hamar elmész, mindig mondhat valamit a következőképpen: "Sajnálom, hogy korábban nem tudtam nyitottabb lenni ebben, de biztos vagyok benne, hogy megértette, hogy az ilyen dolgok gyorsan változnak." Ilyen típusú rossz időzítési helyzet időnként előfordul. Ha hamarosan elmondja nekik, miután ismeri a határozott idővonalat, és szakszerűen kezeli a felmondási időtartamot, akkor szinte biztosan megértik.

Bár kényelmetlen, hogy most megbeszélje ezt az ügyvezető igazgatóval, ez azon szakmai helyzetek egyike, amelyek időről időre előfordulnak. Nem igazán lehet bejelenteni, hogy "hamarosan elmegyek, de nem igazán tudom, mikor." Mi van, ha megváltoznak a tervei, és úgy dönt, hogy valóban maradni akar?

Ne izzadjon. Legyen itt "konzervatív az igazsággal". Úgy kezelje ezt az értekezletet, ahogyan azt még a mentális önfoglalkoztatás megkezdése előtt kezelte.

Ha "önéletrajza vonzza a figyelmet", akkor felkeltette az orvos figyelmét. Ha közzéteszik a közösségi médiában, akkor ez nem jelent nagy problémát, ha szabadúszó vagy álláshirdetésre kerül, akkor talán az is.

Van egy mondás, miszerint ha egy házastárs úgy döntött, hogy elválik, akkor nem verekednek. már - kifelé tartanak - miért bajlódni? Hasonlóképpen, a menedzsere észrevehette, hogy milyen típusú hozzájárulások utalnak a társaság iránti hosszú távú érdeklődésre, vagy nem várhatók előrelépési tervek. Az idő múlásával érdemes tudni, hogy miért tűnik el a kezdeményezés.

Az is lehetséges (valószínűleg valószínű), hogy üzletet kötnek, és tudnia kell, hogy új kihívás elé áll-e. . Így csak annyit tudsz, hogy mi van jelenleg a tányérodon, lehet, hogy valami új dologra gondolnak, ami láthatatlan számodra, amíg meg nem beszélik.

Ha nem vagy hajlandó értesíteni őket, akkor az is tartsa a kártyáit a mellkasánál. Nézze meg azonban viselkedésmintáit, hogy lenyomja-e a nyomokat. Nem kell mondania semmit, hogy valaki tudjon róla.

Úgy gondolom, hogy őszinte lehet az érzéseivel kapcsolatban, anélkül, hogy feltétlenül azt a benyomást keltené, hogy hajóra akar ugrani, amint erre alkalom nyílik.

Meg akarja vitatni a karrierjét a cégen belül. Úgy érzi, nincs igazi hosszú távú jövő a vállalaton belül. Teljesen ésszerű lenne ezt (tapintatosan) felvetni ezen a találkozón. Mondja meg neki, mennyire örül mindennek, de őszintén hívja fel a figyelmet aggályaira. Előfordulhat, hogy azt mondja neked, hogy igazad van, és nincs sokkal több, amit tudnak neked ajánlani, azt mondhatja, hogy szerintük nem érsz többet, megpróbálhatja felajánlani, milyen ösztönzőket tud (még ha nem azokat keresed), vagy meglepetést okozhat valódi lehetőséggel arra, hogy haladj azon az úton, amelyen utazni szeretnél.

Nem kell ezt mondanod: "Ez zsákutcának tűnik, és várom a távozásom esélyét. " Nem is kell felhoznia, hogy ez egy lehetőség. Ha közvetlenül megkérdezi Öntől, hogy tervezi-e a távozást, elmondhatja neki, hogy inkább nem azért, mert tetszik a társaság, hanem hogy valahol az úton előrelépjen a karrierje. Mondja meg neki a vállalat jelenlegi helyzetével kapcsolatos aggályait. Ha végül néhány hét vagy egy hónap múlva távozik, amikor a két hetét eltölti, őszintén elmondhatja neki, hogy ez a már felvetett aggodalmak miatt van, és önállóan jobb lehetőséget lát.

Szerkesztés hozzáadáshoz: Szerintem a legnagyobb kérdés, ami felmerülhet, az az, hogy lehetőséget ad a munkaadónak arra, hogy hamis reménnyel késleltesse Önt. Ha az az érzésük támad, hogy máshol kezdhetsz keresni, ha nincs reményed a karrier előrehaladására, megpróbálhatják azt a benyomást kelteni, hogy továbbra is előreléphetsz a társaságban, még akkor is, ha nem tudnak / nem fognak tudni jó abban a reményben. Csak azt kell szem előtt tartania, hogy a vezetés részéről valós, érdemi intézkedéseket kell látnia az Ön nevében az előrelépés tekintetében, nem csak a szájbarágás érdekében.

Mindig fennáll annak az esélye, hogy egy menedzser ezt ürügyként használja fel arra hivatkozva, hogy hűtlen vagy vállalati játékos vagy - ne feledd, ebben az esetben nem mutattál hűtlenséget és mindent megtesznek annak érdekében, hogy kipróbálják és megadják a vállalatnak azokat az információkat, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy kapcsolatuk erős legyen veled . Ha valaki a vezetői láncban megpróbálja ezt ellened felhasználni, az azért van, mert már ellenségesen viselkedett veled szemben. Amúgy is meg kell tennie a karrierje iránti aggodalmait, még akkor is, ha nem a távozás felé hajlik. A jó munkáltatónak meg kell próbálnia folyamatosan nyomon követni alkalmazottai szakmai céljait, és meg kell oldania minden olyan kérdést, amelyet ésszerűen képesek megoldani, hogy az alkalmazottaik sikeresek legyenek.

Magam kezdő menedzserként dolgozom, aki hasonló lehetőségeket élvez, mint a főnöke valószínűleg, csak azt tudom megmondani, hogy mi működött nekem és az alkalmazottaimnak: Beszélünk egymással. Két olyan esetem volt, amikor egy alkalmazott távozásra készült, de volt olyan kedves, hogy tudassa velem. És legalább egy alkalommal ki tudtam dolgozni valamit neki és nekünk, és ő most nagyon értékes helyzetben van.

Egy másik esetben nagyon jó kapcsolatokat ápoltam az alkalmazottakkal, akik aztán évekig tartó közös munka után hirtelen azt mondták, hogy elmennek. Miután csak egy teljes személyes fejlődési folyamaton ment keresztül.

Ha indulásra készül, hagyja. De amikor a főnököd meg akarja tudni, hogy jelenleg hol állsz, tudasd vele, hol vagy. Valószínűleg egyenesen nem rúg ki téged (miért tenné) - de lehet, hogy könnyebben indul neked, ha lehetőséget ad arra, hogy részmunkaidőben dolgozzon a régi cégednél. És végül úgy fogja érezni, hogy bízik abban, ha azt választotta, hogy elmondja neki, és nem a gyáva kiutat választja.

Ez pusztán annak megvitatására szolgál, hogy pontosan mit is jelent a jelenlegi munkám, és milyen dolgokban szeretnék részt venni.

Jó kapcsolatot ápol a főnökével, és úgy érzi, nagyon érdekli, akkor megfelelő kérdéseket kellene feltennie. Nem a te hibád, ha ő nem. Tudnia kell, hogy nincs helye a továbbjutásra, és meg kell kérdeznie, tudnak-e még valamit kínálni.

Ön tanácsadó. Ugye nem eléggé gyakori karrier a saját útján? A főnökének tisztában kell lennie ezzel. Néhány ember természeténél fogva egyedül akar lenni, és egyetlen vállalatnak sem szabad túlzottan előrejelezni a vágyait, hacsak nincs erős tapasztalata arról, hogy az alkalmazottak távoznak, és nem akadályozzák az útjukat. Ellenkező esetben el kell játszanod a játékot, és meg kell védened magad.

A jó menedzser részévé válik, ha van valami ötleted, ha valami nincs rendben, és alátámasztják azokat a körülményeket (nincs előrelépési lehetőség), amelyek befolyásolják az alkalmazott karrierjét. Talán kreatívnak kell lennie, és meg kell találnia az emberek számára a vállalatban való előrelépés lehetőségét anélkül, hogy feljebb lépne a vállalati hierarchiában.

Úgy hangzik, hogy remek a kapcsolata a menedzserével, és őszinteség valószínűleg jól sikerülne. Ez alkalmat ad arra, hogy beszéljen arról, hogy merre tart, és őszintén szólva valóban olyan lehetőséget kaphat, amelyet egyébként nem kaphat meg (például jobban ellenőrzi a munkáját vagy a tulajdonosi lehetőséget).

Ha van valami, akkor nem akarja lemondani róla, hogy maradjon, ezért ha beszél, mielőtt még valamit megtett volna, valóban többet hozhat.

Azt mondod, hogy a jelenlegi társaságodban nem lehetsz idősebb, és közel sem kereshetsz annyit, mint máshol. Nem gondolja, hogy a főnöke tudja ezt? És ha ez így van, nem gondolja, hogy a főnöke tudja, hogy valamikor tovább lép?

Nem azt mondja, hogy milyen negatív következményekkel számol, hanem ezeket a valós vagy elképzelt következményeket úgy tűnik, hogy ez az egyetlen motiváció, hogy megtartsd a terveidet. Azt állítom, hogy nincs mitől tartanod, ha tényleg elhatároztad, hogy a jövőben valamikor el akarsz menni.

Az én érvelésem a következő: legrosszabb esetben a munkáltató csalódott és indulunk azonnal. Valószínűség? Nagyon valószínűtlen, mondhatnám. A vezető szempontjából nincs értelme elbocsátani a jó alkalmazottat (hacsak más okból nem kell). Tudja, milyen nehéz jó alkalmazottakat találni és alkalmazni? Elgondolkodtál már azon, hogy mennyi időbe és pénzbe kerül, hogy felgyorsítsák őket?

Ami még jobb helyzetbe hozza, hogy a cég tulajdonosával van dolgod. Ő (vagy ő) vállalkozó, és pontosan tudja, milyen érzés szeretne valamit felépíteni magának.

Ezenkívül néhány gondolatmenetet is: Tehát önálló vállalkozó akar lenni, esetleg még saját vállalkozást is létrehozni, és saját alkalmazottai vannak. Tíz év múlva az egyik legjobb alkalmazottad hozzád fordul, és elmondja neked valamit, amit te magad írtál le. Mit fog akkor csinálni?

Bármit is dönt, nincs erkölcsi kötelessége, hogy ha nem akarja, tájékoztassa munkáltatóját a jövőbeli terveiről. Sok munkaadó nem fogja előre értesíteni, amikor úgy dönt, hogy elengedi (mások megengedik).

Egy dologra nem térnek ki, hogy a karrier fejlődés vonzóbbá teheti a tartózkodás lehetőségét. Nem feltétlenül örökké, de talán néhány évig. Valójában ez megtartási ajánlat lehet.

Szerkesztés a DarkCygnus tanácsára:

1) Feltételeztem, hogy ez a tanács az utókornak is szól. Az emberek a távoli jövőben (például a 2020-as években) eljönnek, és elolvassák.